Magyarul?

Egy fontos kérdést szeretnék megvizsgálni, mert fel-fel tűnik az árnyéka. Véleményem szerint vannak olyan dolgok, amelyek nem egyeztethetőek össze a magyar lelkülettel. Remélem, az ki is derült, hogy az egyes mozzanatok, nem igazán politikai viszonylatban foglalkoztatnak, hanem az emberi jellemvonás és annak a társadalomra gyakorolt hatása az ami igazán érdekel. No meg a társadalom szerkezetének az emberre, az emberi jólétre gyakorolt hatása, az ami számomra tanulságos és talán másnak is fel tudom rá hívni a figyelmét.

Ez az ember, aki ma az ország megváltójának tartja magát, kétségtelenül elsőre majdnem szimpatikusan nyilatkozott. Kíváncsian vártam a folytatást. Sajnos egyre több olyan megnyilvánulása keletkezett, amelyek zavart és rendezetlenséget mutatnak. Olyan mozdulatok, amelyek kérdéseket vetnek fel és azt sugallják, hogy ez az úr se különb a deákné vásznánál.

A következő idézet tőle való:

“Engem úgy neveltek, hogy lehetnek a házasságban problémák, de azt nem mondjuk be egy olyan interjúba, amit akár több millióan is megnézhetnek. Teljesen mindegy, hogy haragszunk-e a volt házastársunkra, vagy csak megkérnek erre, esetleg egy politikai narratívát vagy elterelő hadműveletet kell vinni”

Meggyőződésem, hogy a világ jelenlegi siralmas állapota azért alakult ki, mert vannak akik kettős mérce szerint élnek, ítélnek. Mit jelent ez? A következőket. A kettős mérce alkalmazói, többnek és különbnek érzik magukat a többieknél, sok esetben hiszik, hogy amit ők megtehetnek, azt másoknak nem szabad. Sőt a többiek kárára jár nekik egy csomó kiváltság, haszon, kiemelkedő juttatás, akkor is, ha ez mint jeleztem a többiek kárára van, történik. A többiek nem számítanak, se a szenvedéseik, se az életük. Mert a kiválasztottnak, több és jobb jár mindenből. Sőt, nekik jár, míg másnak nem!

Mi látszik? Az úr nehezményezi, hogy a volt felesége, az ő volt házasságukról információkat oszt meg egy interjúban, amelyet akár több millióan is megnézhetnek. Mert őt úgy nevelték, hogy ilyet nem teszünk a másikkal.

Ellenben, ha titokban hangfelvételt veszünk fel egy általunk irányított beszélgetésről, amelyikben a volt feleségünkre terhelő mondatokat rögzítünk, azt lehet? Azt így tanulta otthon? A feleséggel készített provokatív beszélgetést, sunyin felvenni, azt lehet? Az így felvett anyagot meg lehet osztania a youtubon? Ahol több millió ember is hallhatja?

A volt feleségemre terhelő az anyag. Az nem számít? Tovább megyek, a gyerekeimre nézve is káros, hiszen a közbeszéd tárgyai lesznek, megbélyegzik, leszólják majd őket, a szüleik miatt! Azt lehet, az nem számít? Az így készült hanganyagot a személyes előmenetelem érdekében használom fel, igaz a haza érdekére hivatkozva, az helyes döntés?

Hiszen tudjuk, az a hanganyag semmiféle jogi elvárásnak nem felel meg! Bizonyítékként nem kezelhető, főleg, mert a kérdésekkel a volt férj, tulajdonképpen a nő szájába adja a válaszokat. Miközben könnyen lehet, hogy a veszekedés utáni pillanatban a nő csak ráhagy mindent a férjére, hogy könnyebben szabaduljon. Mivel ez a bizonyíték nem lesz az anyagból, így mire alkalmas csupán? Hangulatkeltésre, érzelmi viharok felkorbácsolására. No meg a volt feleség lejáratására! De hát szegény volt férj, nem tehetett mást, mert a volt felesége már… Ja, nem! A volt feleség, csak a férj megnyilatkozása után szólalt meg, hogy védje némileg önmagát és magyarázatot adjon milyen háttérben keletkezett ez a nagyjából semmire se jó, sunyin felvett hanganyag.

Szóval a férj, titokban felvesz, irányított kérdésekkel kiharcolt válaszokkal teli beszélgetést. Ez helyes, otthon ezt tanulta. Vajon milyen hanganyagok kallódhatnak, vagy állnak glédában a Magyar család fiókjaiban, széfjeiben, amelyeken egymásra terhelő bizonyítékokat tárolnak? Biztosan van ilyen, hiszen ezt a mintát otthonról hozta.

Az is kérdés, hogy ezek az anyagok mikor fognak felkerülni a netre, média felületekre, hiszen ezt is biztosan az otthoni példamutatásból másolta a fiatalember. Hiszen, ő csak úgy viselkedik, ahogyan otthon tanulta.

S persze a megbántott, besározott másik fél, jelenleg a volt feleség, pedig mindezt némán tűri… Hiszen, már eltanulhatta volna ennyi idő alatt a férjtől, vagy annak egyébként kiemelkedő és csodálatos családjától... Hiszen ők megtehetik, de a másiknak még védekeznie sem szabad. Tűrnie kell, hiszen egy ilyen kiemelkedő személytől, még a sértések, lejáratások is megtisztelőek.

Közben pedig a volt férj annyira törődik a volt feleségével, annyira a szívén viseli a dolgát, hogy sehol egy helyen se kérte meg az ő oldalán megnyilatkozókat, hogy bizonyos elítélő, mocskolódó kifejezéseket, szavakat, ne használjanak a feleségével szemben, hiszen ő nem tehet semmiről, csak zsarolják, kihasználják. Tehát őt elítélni, akit a férj helyett a rendszer használ, megaláz, megfélemlít, nem helyes. Őt megvédeni a volt férjnek kötelessége lenne, hiszen a volt feleség csupán egy áldozat, nem szabad akartából nyilatkozik. Így a mondanivalója miatt, emberi minőségében sértegetni, őt mocskolni, nem tisztességes, igaztalan, nem helyes, sőt visszatetsző! (áldozatként nem jár a leszólás, a negatív minősítés, hiszen nem tehet róla, ő csak egy eszköz: https://magyart.blog.hu/2024/04/04/politika_magyarul_vagy_vilagtrend_a_mocskolodas )

Dönteni?

Jó lenne eldönteni végre, a volt feleség, egy megtévesztett, zsarolt anya, a rendszer áldozata (nem a férjjé), vagy egy szemét, nem írok ide többet, … nő. S ha a férj és az őt támogatók szerint az első, akkor kéretik, megfelelő tisztelettel beszélni róla! Vagy ez attól függ, mi az ami éppen több hasznot hoz? Ha gyűlölni akarják és az több hasznot hoz, ha ez az elégedetlenség hasznos a politikai előmenetelemnek, akkor már nem is védem annyira a gyerekeim anyját? S ez által a gyerekeimet? Mert ne feledjük, a gyerekek, nagyon kegyetlenül bánnak el, azokkal, akik… akinek a szülei… ott aztán semmiféle kontroll nincs, sőt, még az érvek se számítanak! Mert otthon apa, vagy anya azt mondta, hogy ez annak a nőnek, férfinek, a gyereke, aki… s már jön is megtorlás a szülő “bűneiért”. Tehát, ha apuka akkora grál lovag, akkor nem hagyja a feleségét ilyen módon szidalmazni, mocskolni, hiszen ő csupán a rendszer áldozata.

Valamiért ez a kiemelkedően nagyszerű volt férj, azonban nem kel a felesége védelmére, ezen a módon. Biztosan otthon nem így tanulta, hogy a gyengébbet, a kiszolgáltatottat, illik megvédeni, pláne, ha ez az illető a gyermekeim anyja! Ez már nincsen benne a becsületkódexben.

Ha nem teszi, nem védi meg őt, akkor mi is következik ebből? Esetleg az a mézes szöveg, hogy szegény feleségem… csak egy szlogen? Egy tetszési indexet növelő megszólalás? politikai előmenetelt segítő taktika? Egyszer majd kiderül…

Az elején ilyen dolgokra gondoltam. Ezek azok a mozzanatok, amelyek zavarják az összképet. (egy korábbi: https://magyart.blog.hu/2024/03/20/magyar_peter_megjelent_latjuk ) Ezek mentén merülnek fel kérdések, amelyeket jobb az elején feltenni, s nem utólag siránkozni majd, hogy ha mi ezt tudjuk… Hát figyeljünk és ne hagyjuk magunkat az orrunknál fogva vezetni. Időnk van! Sietni nem kell sehová! Egy elég híres és gazdag magyarországi embertől tanultam: “Nincs az a jó szerződés, amelyet holnap ne lehetne aláírni!”

Figyelni! Észrevenni! Megkérdezni! Sokkal inkább, mint elegánsan átlépni a valóság felett, MERT ANNYIRA SZERETNÉNK HINNI! Szeretnénk hinni, hogy majd most…, most végre…, majd ő megcsinálja helyettünk…

Hiszem, hogy amit nem a maga erejéből tesz meg az ember, az nem sok és nem tartós eredményt hoz!

Somogyi Péter

Hagyatékőrző